Ugye Te sem ültetsz fagyban virágot?

Avagy használd arra a januárt, amire való

Néhány nappal ezelőtt szimbolikusan “magunk mögött hagytuk a régit és belekezdtünk az újba”. Mindjárt ki is fejtem az idézőjelet, de előtte szeretnék örömteli, békés, áramló 2026-ot kívánni Neked: hozzon ez az év olyan ajándékokat számodra, amelyek most a legjobbak Neked!

És akkor vissza az idézőjelhez. Ez a mai poszt arról szól, amit sokunkkal elhitettek, ám annál kevesebben tapasztaljuk: ez a januári lendület, amiről az a hír járja, hogy az új év és az ilyenkor szárba szökkenő nagy változások motorja.

Ha olvasod ezt a bejegyzést, akkor valószínűleg már mögötted van egy csokorra való január 1.

Volt valaha olyan élményed, hogy másképp keltél fel ezen a bizonyos “első” napon, mint az előtte lévő “utolsón”? Hogy hirtelen mások lettek a gondolataid, az érzéseid, a kedved, az energiaszinted?

Nem mondom, hogy lehetetlen, de viszonylag ritka.

Ha meg is történik, akkor sem vagyok biztos benne, hogy annak kizárólag az az oka, hogy lapoztunk egyet a - mi világunkban használatos - naptárban.

A helyzet az, hogy olyat várunk január 1-től, meg úgy általában ettől a hónaptól, ami nincs benne.

És olyat várunk magunktól januárban, ami nem fair magunkkal szemben.

Olvasd tovább a bejegyzést a Substack oldalamon, ahová átköltözött a blogom. Remélem találkozunk odaát! :)

#évindítás #január #lendület #lendülethelyett #alapok #belsőtermőföld #természetesritmus #tudatosság #önazonosság #valódién #önazonosélet #valódiélet #belülrőlkifelééltélet #boldogélet #hétköznapiönismeret