Ez a kérdés változtatja meg az ügyfeleim életét

Te tudod rá a választ?

Tudom, a kérdés miatt nyitottad meg ezt a levelet, de kérlek várj egy kicsit. Tudom ugyanis, hogy nem írhatom le csak úgy, mert amikor én 4-5 évvel ezelőtt először megkaptam ezt a kérdést, egyáltalán nem tudtam vele mit kezdeni. Egészen egyszerűen azért, mert soha senki nem tette fel nekem korábban, így pedig válaszom sem volt rá, vagy inkább úgy mondanám, hogy volt, csak mélyen eltemetve.

Szóval hadd osszak meg Veled egy ügyféltörténetet - ráhangolódásképp.

Ez az ügyfelem - nevezzük Dénesnek - azzal keresett meg, hogy elképesztően sokat dolgozik, nem ritkán napi 14-16 órát, hétvégente is rendszeresen a gép előtt ül, egyre kimerültebb, és bár van elképzelése arról, hogy lennének komfortosabbak számára a napok, egyáltalán nem találja a kiutat. Próbálta már, de nem sikerült.

Elkezdtük feltérképezni, honnan lehet ismerős számára ez a működés, ami folyamatosan hajtja őt, és ami azt érezteti vele, hogy soha nem elég amit tesz, sőt, bármikor ott a fenyegető hiba lehetősége is. Viszonylag hamar kiderült, hogy egy nagyon dolgos családból érkezett, ahol a szülei élete gyakorlatilag kizárólag a munkáról szólt (- a mai napig nem mernek, nem tudnak hátradőlni), és már kisgyerekként bevonták őt is a ház körüli teendőkbe - ebből pedig mindig sok akadt.

Ügyfelem hamar megtanulta a leckét: a kemény munka az első, minden más csak ezután jön, beleértve a tanulást is. A játék, a barátok gyakran maradtak ki a napokból, a nyarakból. És bár mindig igyekezett legjobb tudása szerint teljesíteni a rá bízott feladatokat, szótlanul fogadva a lemondásokat is, mégsem kapott érte köszönetet, vagy dicséretet, kritikát viszont annál többet.

És ezzel össze is állt felnőtt életének receptje: mindig segítőkész hozzáállás (=nemet mondás hiánya), rengeteg munka, erején felüli vállalásokkal, folyamatos félelem a hibázástól és állandó lemondás az örömforrásairól.

Nehéz, fásult, és bár eredményes, de soha nem elégedett napok egymásutánjával teremtette újra azt az életet, amit a szülei (a saját gyermekkori tapasztalataik mentén) éltek. Több évtizede működött úgy, ahogy tanulta, és már egyre kevésbé bírta a teste-lelke ezt a rákényszerített terhet.

De ez volt az ő "élet-anyanyelve", benne az összes üzenettel, hiedelemmel, intelemmel, félelemmel, szokással és élménnyel, amit a születésétől fogva észrevétlenül tett a magáévá az életről és a munkáról. Mindez ott volt a zsigereiben, érzés szinten kódolva azokat a működéseket, amik az ördögi körében tartották. Amik tudattalanul és automatikusan futottak le nap mint nap.

Változtatni akart.

Legalábbis fejben eldöntötte, hogy másképp lesz.

Ez a kognitív döntés szükséges, de önmagában nem elég - és erről Dénesnek bőven volt tapasztalata, hiszen a szándéka ellenére mindig ugyanabban találta magát.

És itt jön A kérdés.

Pontosabban a kérdések:

Te mit szeretnél?

Te hogyan szeretnél élni?

És a legfontosabb: Te hogyan szeretnéd érezni magad az életedben?

Ízlelgesd egy kicsit.

Logikus, mégis bizonyos értelemben furcsa kérdés - legalábbis számomra évekkel ezelőtt az volt, és ezt éreztem Dénesen is, amikor először feltettem neki. 

Elbizonytalanodott. (És ez igaz valamennyi ügyfelemre.)

"Dönthetek arról, hogy hogyan érezzem magam? Dehát azt tanultam, hogy az élet a munkáról szól, nehéz és tele van lemondással. Hogy nem az öröm miatt vagyunk itt."

Tapasztalatom szerint itt van a fordulópont.

Amikor elkezdi befészkelni magát a gondolat, hogy lehet másképp, hogy amit kaptunk, az csak egyféle tudás és tapasztalás az életről, de nem egy univerzális igazság. Vagyis léteznek másféle tudások és tapasztalások is. Hogy érezhetjük magunkat másképp!

És erről mi dönthetünk.

Vagy másképp fogalmazva: erről kell döntenünk, ha másképp szeretnénk élni. 

Mivel az ismerős forgatókönyveinket az ismerős - nehéz és sokat gyakorolt - érzéseink tartják életben, úgy a megoldást is az érzések szintjén találjuk meg. Vagyis itt van a munka is!

Dénes számára az öröm és a könnyedség a vágyott minőség, amit élni szeretne. Így elkezdtünk minél inkább megismerkedni ezekkel az érzésekkel, majd tudatosan gyakorolni őket. Éberséggel és elköteleződéssel. Napról napra.

Ezek az érzések lettek az iránytűk.

És végre elkezdődött a változás.

Dénes ma általában 8 órát dolgozik, a célunk pedig a napi 6 óra. Hétvégente és a családi utazásokon már nem kerül elő a laptopja, sőt, elmondása szerint már nem is jut eszébe a munka. Elkezdett jelen lenni a saját életében, és egyre több örömöt, illetve könnyedséget él már meg nem csak a szabadidejében, de a leghétköznapibb helyzetekben is. Jelenleg pedig azt a mérföldkövet készítjük elő, amit elérve leteheti a még teherként rá nehezedő feladatokat, hogy figyelmét és energiáját annak az életcéljának szentelhesse, amitől a legteljesebben ragyog a lelke.

Szóval Te hogy szeretnéd érezni magad az életedben?

Ha kíváncsi vagy, a Te utad hova vezethet, itt derülhet ki.

#érzések #szükségletek #belsőiránytű #jelenlét #tudatosság #önazonosság #valódién #önazonosélet #valódiélet #belülrőlkifelééltélet #egykérdés #transzformáció #hírlevél