Az év első hétfője

Avagy egy átmeneti lehetőség

Január 6-a van, az év első hétfője.

Legszívesebben csak ülnék a kanapén és nézném a karácsonyfa színes izzóit, figyelném az ünnep lassan elhalványuló varázsát. És ezt is teszem.

Teljesen mást terveztem, kihasználva ezt a bizonyos első hétfőt – mintha lenne valami elvárt rendje ennek a napnak, miközben rég tudom már, hogy a lelkem ilyenkor másra vágyik.

Vajon hogyan kell szépen elbúcsúztatni az ünnepet?

A hangolódás, a készülődés olyan nagy fókuszt kap már októbertől, de egyetlen szó sem esik arról, ami utána jön. Hogy mi van abban a résben, ami a fényes, puha, lassú ünnepnapok és az első, régi tempójú, teendőkkel teletűzdelt hétfő (vagy bármilyen hétköznap) között húzódik.

Vajon mire van szüksége ilyenkor a léleknek?

A várakozás, készülődés, megállás valamiképpen különleges buborékjából hogyan kerül át a januári hétköznapok ködös szürkeségébe? Mert valljuk be, van a január elejében valami nehéz. Nyakig ülünk már a télben, de két hónap még előttünk van, mielőtt újraéled körülöttünk minden. És éppen most múlik el valami.

Vajon észrevesszük egyáltalán, mi zajlik bennünk ilyenkor?

Keressük önmagunkat, az ismerős rutinunkat, az új terveinket, a lendületet és a tettvágyat, de valami mintha még nem engedne, visszahúzna, maradásra bírna. Mintha múlt-jelen-jövő sűrűsödne össze ebbe az egyetlen napba, az érzések kusza egyvelegében sodorva bennünket.

Az év első hétfője lehetne az Átmenet napja.

Az a nap, amikor dobozba zárjuk az elmúlt időszak élményeit, emlékeit, hálát adunk azért, ami jól esett a szívünknek, és levonjuk a tanulságokat mindabból, ami legközelebb lehetne majd másképp. Az a nap, amikor megengedjük magunknak a melankóliát, ha épp az érkezik, és nem várjuk el magunktól az instant világmegváltást. Az a nap, amikor akár produktívak is lehetünk, ha ahhoz van kedvünk, de akár hosszan nyújtózhatunk még a takaró alatt, és ér elolvasni még egy fejezetet az aktuális könyvünkből.

Az a nap, amikor a magunk ritmusa szerint segítünk a lelkünknek az áthangolódásban, megértően, kedvesen, és nem sürgetjük még azt, aminek nincs itt az ideje.

Vajon milyen lenne a világ, ha lenne egy ilyen átmeneti napunk?

Vajon milyen lenne a világod, ha hagynál benne helyet egy átmeneti napnak, félnapnak, órának?

#karácsony #ünnep #átmenet #megengedés #adjidőtmagadnak #lélek #tudatosság #jelenlét #boldogélet